Üdvözlet a jövőből

Néhány Sharp fénymásológépen szép csendben egy korszakalkotó megoldás jelent meg az utóbbi időben. A készülék LCD kijelzőjét az okostelefonokon és tableteken megszokott un. finger-swipe technológiával lehet vezérelni. Húzhatod, forgathatod, áthelyezheted az alakzatokat. Nem is írok többet róla, inkább nézd meg.  

Kattints ide a videóért!

Fénymásológépek a digitális korszak hajnalán

Hazánkba a digitális Sharp fénymásológépek az ezredforduló előtti évben kezdtek nagyobb tömegben beáramlani. Az analóg-digitális váltás első olvasatra jelentősnek tűnik, pedig a képalkotás nagyobb része  ugyanaz a(z analóg) fénymásológépeknél és a lézernyomtatóknál. A különbség mindössze a folyamat első részében van, mivel a fényhengerre kerülő "elektromos" képet az egyik esetben fény-, míg a másikban lézersugár alkotja. Ennek az elektromos töltésből kialakított képnek a megfestékezése, majd papírra juttatása és rögzítése már mindkét eszköznél azonos technológia szerint zajlik. A digitális másológépek megjelenésükkel helyet követeltek az IT-szektorban, hiszen nyomtatóként, később pedig többek között szkennerként is használhatóak lettek (ugyanakkor jóval alacsonyabb költségen állítottak elő egy oldalt, mint a klasszikus printerek). Mindez persze a nyomtató gyártókat is serkentette és létrejöttek a nyomtató alapú ún. multifunkciós eszközök. De ne szaladjunk ennyire előre...

Az első digitális fénymásológépeknél a Sharp még külön választotta a másolást és nyomtatást. Vagyis az alapgéphez külön kellett (akkor még jellemzően csak PCL) nyomtatókártyát venni, sőt volt olyan alap digitális másológép, amelyet nem lehetett printerré bővíteni.

AR-5015. A3-as digitális fénymásológép
nyomtatási lehetőség nélkül

A digitális fénymásológépek külleme eltért analóg társaitól. A legszembetűnőbb változás a kimeneti részben található. Mivel Japánban az irodák bérleti díja elég magas, ezért a gyártók igyekeztek minden felesleges cm2-t lefaragni az ilyen környezetbe szánt eszközeikből. Így a fénymásológépek a kész másolatokat immár nem egy oldalt kilógó tálcán tárolták, hanem a géptesten belüli üregben (ha úgy tetszik a hasukban). A Sharp A3-as másológépek így kiálló rész nélküliek lettek (lásd a fenti képet), az A4-esek pedig elnyerték a rájuk máig jellemző vasaló formát.

A vasaló formájú A4-es másológépek

A gépek alap mérete is kisebb lett, mert többek között a kicsinyítés-nagyítás immár nem hely igényes mozgatható tükörrendszeren keresztül, hanem szoftveresen történik. Változást hozott a festék utánpótlás is. A tonerek kapacitását jelentősen megnövelték (pl. A4-es másológépeknél 6.500 majd 8.000 példányra, a kisebb A3-as másolónál pedig 15.000 példányra). Az első - környezetvédelmi és hulladék gazdálkodási szempontokat is szem előtt tartó - koncepció szerint ezeket a festéktartályokat a szervizek öt alkalommal újra tudták tölteni gyári kitekkel (pl. AR-120, AR-150, AR-161, AR-200, AR-205 modellek). Ez a refill megoldás rövid elő alatt elhalt, a második generációs gépeknél már a festék egy műanyag tartállyal együtt cserélődött. A másolók szervizanyagainak ára is jóval kedvezőbb lett, mint analóg társaiké. Mivel mindezzel együtt járt a meghibásodások számának jelentős csökkenése, a javító cégek bevételei jelentősen csökkentek. A felhasználók viszont értelemszerűen jól jártak. Alacsonyabb működési költség, tisztább rajzolatú nyomatok, szélesebb nagyítási/kicsinyítési tartomány, újabb funkciók jellemezték az új technológiát. És ez még csak a kezdet volt...

Duplikátor - terminátor

A Sharp analóg fénymásológépek egyik gyöngyszeme az SD2060 duplikátor volt. Ebből a készülékből még nem sajnálták az anyagot. Masszív acélváz tartotta a részegységeket és minden elemén látszott, hogy ezt a gépet valódi munkára tervezték. A súlya megállt 250 kg alatt, ami lehetővé tette, hogy négy ember - kisebb szitkozódások közepette - akár lépcsőkön is felcipelje. Több ilyen fénymásolót adtunk el vagy helyeztünk ki bérletbe, így az átviteltechnika területén mi is szereztünk némi tapasztalatot.

Sharp SD2060 duplikátor

A jószágnak 5 percre volt szüksége a bemelegedésre, de utána már pörgött. Az első másolat 4 másodperc alatt kijött a gépből, ami az 1 méternél hosszabb géptest mellett figyelemre méltó érték. A 60 lap/perc sebességére az akkori fénymásoló szalonok vásárlói is rácsodálkoztak. Az elakadások minimalizálása céljából egy vákuumos technológia szedte fel a papírt a kazettából. A három adagoló 1 db 2000 és 2 db 1000 lapos fiókból állt, így 1 óra folyamatos működés közben se kellett újratölteni. A gépeink 3-4 millió példányt is elfutottak. A kezelői rész az LCD kijelzővel a másológép teljes hosszában húzódott és egy sor intelligens dolgot tartalmazott. A másológépeink végén egy 20 rekeszes tűzős szorter fogadta a kész másolatokat.

Utólag visszagondolva a Sharp analóg fénymásológépek egyik legstabilabb modellje volt. Az utolsó egyedünk sokáig pihent az üzletünk ügyfélterében. Már digitális masinákkal dolgoztunk, de néha bekapcsoltuk egy-egy nagyobb munkára a terminátort is. Amikor telephelyet váltottunk, már nem volt helye, így fájó szívvel elbúcsúztunk a monstrumtól.

A pipás másológépek

A másológépek eladási toplistáján hagyományosan az A3-as belépőszintű (15-20 lap/perc sebességű egy vagy két papírfiókos) készülékek állnak, így ez a retro rész is ezzel foglalkozik. A már bemutatott Sharp SF-7800-as gépcsalád utódja az SF-2116, 2118, 2020, 2120 majd a 2216, 2218, 2220 fénymásolók által jegyzett vonal volt.

Sharp másológép SF2118 teljes kiépítésben

Bár már lassan mindegyikük legalább minimum 10 éves, néhány kóbor masina még ma is üzemel közülük. Ez volt az analóg kor alkonya. A készülékek elsősorban működési költség terén hoztak jelentős változást. A főegységek (fényhenger, előhívó) élettartama 30.000-ről 50.000, majd 60.000 példányra nőtt, miközben egységáruk csökkent. Ez rendkívül barátságos volt a felhasználóknak, annál kevésbé a szervizeknek. Tipikus jin és jang kapcsolat.

Korszakalkotó nagy fejlesztések ezeknél a másolóknál már nem történtek, hiszen a tervező asztalokon és a laborokban már a digitális masinák prototípusai készültek. Volt azért néhány "apróság". Javítottak a gépek lomha indulásán, amitől az első oldal sokkal hamarabb (mintegy 30%-val gyorsabban) készült el. Alapjaiban megváltozott a papírfelszedő mechanika, felhasználói programok épültek be, mellyel a tulajdonos néhány saját beállítást végezhetett el. Ezek közül a legfontosabb a különféle energiatakarékos állapotok (előfűtéses vagy automatikus kikapcsolás) elérése volt.

A tervezők igyekeztek teljesen zárttá tenni a toner pótlást, ezért a festéktartó tartály tetejét csak akkor lehetett kinyitni az utántöltéshez (egy nyelv kihúzásával), ha arra rá lett helyezve fejjel lefelé az új festék. Ez a megoldás azonban hordozott némi rizikót, mert ha a felhasználó nem volt eléggé körültekintő és az új toner védőfóliáját eltávolította, majd nem húzta ki utána a nyelvet, akkor az egész festék könnyen kiborulhatott.

A technikusaink ezt a családot egyszerűen csak pipás gépeknek nevezték. Ennek oka a fénymásológépek egy jellemző alkatrésze volt. Egy műanyag cső, ami a fényhengeren visszamaradt felesleges festéket szállította a használt festék tartályba. Az előlap lenyitásakor ez az elem az első, amit meglát az ember.

Festék továbbitó pipa