Egy sokat megért fénymásológép család

Számomra az első olyan fénymásológép, amivel komolyabb intézményeket (akár polgármesteri hivatalokat, iskolákat) is meg lehetett keresni, a SHARP SF-78xx család volt, mely három tagból állt. Ezek rendre az egy papírfiókos SF-7800, a két fiókos és nálunk viszonylag ritka SF-7830 és a szintén két fiókos, de mellette egy furmányos technikai megoldással is ellátott SF-7850-es modellek voltak. Testes házuk elől ívelt volt, ami a kor készülékei között már-már kihívó dizájnt jelentett.

SHARP SF-7850 fénymásológép az ívelt előlappal

 A jószágok kicsit lomhák voltak a startnál, mert kellett nekik jó 10 másodperc az első másolat elkészültéig, de utána felpörögtek, mint egy gőzmozdony a maguk 15 lap/perces sebességére. Ez abban a korban egy teljesen korrekt tempó volt. A masinákat nagyjából 300-500 ezer oldal élettartamra tervezték, de volt olyan ügyfelünk, aki majdnem egymillió példányig hajtotta. Nagyon sok ilyen gépet adtunk el, így a technikusaink kiismerték a modell összes titkát. (Ha egyszer fénymásológépet veszel, jól nézd meg az eladó céget és annak szervizét. Hidd el, nagyon nem mindegy, hogy egy típusból valaki 3, 30 vagy 300 egyedet látott. A javítási finomságokat - ami a leendő géped élettartamát jelentősen megnöveli - sose fogod megkapni egy olyan cégtől, ami szinte csak hírből ismeri az általad kiválasztott modellt.) Szóval itt volt ez a 78-as család. A főegységcseréken kívül rutin munka volt a festékező vagy a hajtómű felújítása, az esetlegesen lemerült elem miatti teljes újraprogramozás és még sorolhatnám a jellemző munkákat.

De mi is volt az a trükkös megoldás, amiért az SF-7850-re érdemes külön visszaemlékezni? Abban az időben a fénymásológépek analóg technológiával működtek. A képet fény segítségével olvasták le és juttatták a képalkotó részekre. Ha elég idős vagy, akkor emlékszel rá, hogy ahány oldal készült, annyiszor elhaladt a fény a papír alatt. A dolgok többségét mechanikusan kellett megoldani. A két papírfiókos gépeket jellemzően úgy használták, hogy az egyik helyre az A3-as, míg a másikba az A4-es papírt tették (utóbbit álló helyzetben a rövidebb papír út miatt). Az oldalsó (kézi) adagoló akkor még jellemzően csak egy behúzó lyuk volt, ahova egyszerre 1 lapot lehetett helyezni (külön kiegészítő vásárlásával ennek a kapacitása ha jól emlékszem 50 lapra növelhető volt). Mi történt akkor, ha egy nagyobb (pl. A3) méretű anyagot A4-esre kellett kicsinyíteni? Az A3 lap oldalainak méretaránya megegyezik az A4-ével, viszont az egyik fajta papír álló, míg a másik fekvő helyzetben van a gépben. Ha csak pár lapról volt szó, akkor azt meg lehetett oldani az oldalsó adagolóból, de több lap esetén célszerű átállítani a papírkazettát, hogy az A4-es lapot is fekvő helyzetben vegye fel a gép. Ez persze nem egy nagy dolog (pár mozdulat), de a Sharp alkalmazott egy frappáns megoldást: az A4-es kazettát forgóra tervezte. Ellátta egy olyan szerkezettel, ami az egyik kazettatérben levő A4-es rekeszt képes volt derékszögben oda-vissza forgatni, hogy a papír megfelelő helyzetben legyen.

Ollé! Előbújik a forgó tálca a tengellyel

Nagyszerű gondolat volt, de érdekes módon később egyetlen gépben sem alkalmazták (valószínűleg a forgatás miatti várakozási idő miatt).