Üdvözlet a jövőből

Néhány Sharp fénymásológépen szép csendben egy korszakalkotó megoldás jelent meg az utóbbi időben. A készülék LCD kijelzőjét az okostelefonokon és tableteken megszokott un. finger-swipe technológiával lehet vezérelni. Húzhatod, forgathatod, áthelyezheted az alakzatokat. Nem is írok többet róla, inkább nézd meg.  

Kattints ide a videóért!

Új lendület

Lássuk mi történt a '70-es évek elején. 1970-ben a cég a nevét az eddigi Hayakawa Electric Industry Co. Ltd.-ről a jelenlegi Sharp Corporation-ra változtatta. Ezzel a lépéssel a cég neve és védjegye eggyé vált. Még ebben az évben egy másik jelentős változás is történt. A cég alapítója Tokuji Hayakawa egy emberöltőnyi munka után szeptemberben átadta az elnöki posztot Akira Saekinek, aki ekkor már 35 éve állt a vállalat szolgálatában.
A cég 1972-es évfordulóját a "60 év 60 termék" jelmondat jegyében ünnepelte. Megreformált és teljesen új berendezések sokasága jelent meg az alkalomra. A továbbfejlesztett termékek között említsük meg a Linitron képcsöves színes tv-t, a grill funkcióval ellátott mikrohullámú sütőt és a HAYAC-3000 mikroszámítógépet.
 A Sharp felismerte a végfelhasználókkal való kapcsolattartás fontosságát, ezért közvetlen ügyfél információs pontokat hozott létre Japánban. Itt többek között a termékek használatával, javításával kapcsolatos kérdéseket, ügyeket lehetett intézni. A beérkező információkat feldolgozták és a jövőbeli fejlesztéseknél felhasználták.
A vállalat a korábbi hagyományainak megfelelően nyitott maradt az újdonságokra, így a palettája folyamatosan újabb berendezésekkel is bővült. Ilyen új gyártmánycsoport volt a pénztárgép, mely speciális 4 bites processzorral szerelt mini verzióját a Coca-Cola számára gyártották.

Bill Pet terminál a Coca-Colának (1972)

A Sharp belépett a fénymásológép üzletbe is, melyet olyan szegmensnek tartott, ahol erős növekedés várható. Rövid időn belül piacra dobták első masinájukat, amely nedves tonerrel működött. A modell típusjelének első két karaktere (SF) egészen az analóg-digitális váltásig megmaradt.

SF-201 a Sharp első fénymásológépe (1972)

A következő posztban egy termékre fókuszálunk, mely újabb mérföldkő volt a Sharp történetében.

Fénymásológépek a digitális korszak hajnalán

Hazánkba a digitális Sharp fénymásológépek az ezredforduló előtti évben kezdtek nagyobb tömegben beáramlani. Az analóg-digitális váltás első olvasatra jelentősnek tűnik, pedig a képalkotás nagyobb része  ugyanaz a(z analóg) fénymásológépeknél és a lézernyomtatóknál. A különbség mindössze a folyamat első részében van, mivel a fényhengerre kerülő "elektromos" képet az egyik esetben fény-, míg a másikban lézersugár alkotja. Ennek az elektromos töltésből kialakított képnek a megfestékezése, majd papírra juttatása és rögzítése már mindkét eszköznél azonos technológia szerint zajlik. A digitális másológépek megjelenésükkel helyet követeltek az IT-szektorban, hiszen nyomtatóként, később pedig többek között szkennerként is használhatóak lettek (ugyanakkor jóval alacsonyabb költségen állítottak elő egy oldalt, mint a klasszikus printerek). Mindez persze a nyomtató gyártókat is serkentette és létrejöttek a nyomtató alapú ún. multifunkciós eszközök. De ne szaladjunk ennyire előre...

Az első digitális fénymásológépeknél a Sharp még külön választotta a másolást és nyomtatást. Vagyis az alapgéphez külön kellett (akkor még jellemzően csak PCL) nyomtatókártyát venni, sőt volt olyan alap digitális másológép, amelyet nem lehetett printerré bővíteni.

AR-5015. A3-as digitális fénymásológép
nyomtatási lehetőség nélkül

A digitális fénymásológépek külleme eltért analóg társaitól. A legszembetűnőbb változás a kimeneti részben található. Mivel Japánban az irodák bérleti díja elég magas, ezért a gyártók igyekeztek minden felesleges cm2-t lefaragni az ilyen környezetbe szánt eszközeikből. Így a fénymásológépek a kész másolatokat immár nem egy oldalt kilógó tálcán tárolták, hanem a géptesten belüli üregben (ha úgy tetszik a hasukban). A Sharp A3-as másológépek így kiálló rész nélküliek lettek (lásd a fenti képet), az A4-esek pedig elnyerték a rájuk máig jellemző vasaló formát.

A vasaló formájú A4-es másológépek

A gépek alap mérete is kisebb lett, mert többek között a kicsinyítés-nagyítás immár nem hely igényes mozgatható tükörrendszeren keresztül, hanem szoftveresen történik. Változást hozott a festék utánpótlás is. A tonerek kapacitását jelentősen megnövelték (pl. A4-es másológépeknél 6.500 majd 8.000 példányra, a kisebb A3-as másolónál pedig 15.000 példányra). Az első - környezetvédelmi és hulladék gazdálkodási szempontokat is szem előtt tartó - koncepció szerint ezeket a festéktartályokat a szervizek öt alkalommal újra tudták tölteni gyári kitekkel (pl. AR-120, AR-150, AR-161, AR-200, AR-205 modellek). Ez a refill megoldás rövid elő alatt elhalt, a második generációs gépeknél már a festék egy műanyag tartállyal együtt cserélődött. A másolók szervizanyagainak ára is jóval kedvezőbb lett, mint analóg társaiké. Mivel mindezzel együtt járt a meghibásodások számának jelentős csökkenése, a javító cégek bevételei jelentősen csökkentek. A felhasználók viszont értelemszerűen jól jártak. Alacsonyabb működési költség, tisztább rajzolatú nyomatok, szélesebb nagyítási/kicsinyítési tartomány, újabb funkciók jellemezték az új technológiát. És ez még csak a kezdet volt...

Duplikátor - terminátor

A Sharp analóg fénymásológépek egyik gyöngyszeme az SD2060 duplikátor volt. Ebből a készülékből még nem sajnálták az anyagot. Masszív acélváz tartotta a részegységeket és minden elemén látszott, hogy ezt a gépet valódi munkára tervezték. A súlya megállt 250 kg alatt, ami lehetővé tette, hogy négy ember - kisebb szitkozódások közepette - akár lépcsőkön is felcipelje. Több ilyen fénymásolót adtunk el vagy helyeztünk ki bérletbe, így az átviteltechnika területén mi is szereztünk némi tapasztalatot.

Sharp SD2060 duplikátor

A jószágnak 5 percre volt szüksége a bemelegedésre, de utána már pörgött. Az első másolat 4 másodperc alatt kijött a gépből, ami az 1 méternél hosszabb géptest mellett figyelemre méltó érték. A 60 lap/perc sebességére az akkori fénymásoló szalonok vásárlói is rácsodálkoztak. Az elakadások minimalizálása céljából egy vákuumos technológia szedte fel a papírt a kazettából. A három adagoló 1 db 2000 és 2 db 1000 lapos fiókból állt, így 1 óra folyamatos működés közben se kellett újratölteni. A gépeink 3-4 millió példányt is elfutottak. A kezelői rész az LCD kijelzővel a másológép teljes hosszában húzódott és egy sor intelligens dolgot tartalmazott. A másológépeink végén egy 20 rekeszes tűzős szorter fogadta a kész másolatokat.

Utólag visszagondolva a Sharp analóg fénymásológépek egyik legstabilabb modellje volt. Az utolsó egyedünk sokáig pihent az üzletünk ügyfélterében. Már digitális masinákkal dolgoztunk, de néha bekapcsoltuk egy-egy nagyobb munkára a terminátort is. Amikor telephelyet váltottunk, már nem volt helye, így fájó szívvel elbúcsúztunk a monstrumtól.

Egy sokat megért fénymásológép család

Számomra az első olyan fénymásológép, amivel komolyabb intézményeket (akár polgármesteri hivatalokat, iskolákat) is meg lehetett keresni, a SHARP SF-78xx család volt, mely három tagból állt. Ezek rendre az egy papírfiókos SF-7800, a két fiókos és nálunk viszonylag ritka SF-7830 és a szintén két fiókos, de mellette egy furmányos technikai megoldással is ellátott SF-7850-es modellek voltak. Testes házuk elől ívelt volt, ami a kor készülékei között már-már kihívó dizájnt jelentett.

SHARP SF-7850 fénymásológép az ívelt előlappal

 A jószágok kicsit lomhák voltak a startnál, mert kellett nekik jó 10 másodperc az első másolat elkészültéig, de utána felpörögtek, mint egy gőzmozdony a maguk 15 lap/perces sebességére. Ez abban a korban egy teljesen korrekt tempó volt. A masinákat nagyjából 300-500 ezer oldal élettartamra tervezték, de volt olyan ügyfelünk, aki majdnem egymillió példányig hajtotta. Nagyon sok ilyen gépet adtunk el, így a technikusaink kiismerték a modell összes titkát. (Ha egyszer fénymásológépet veszel, jól nézd meg az eladó céget és annak szervizét. Hidd el, nagyon nem mindegy, hogy egy típusból valaki 3, 30 vagy 300 egyedet látott. A javítási finomságokat - ami a leendő géped élettartamát jelentősen megnöveli - sose fogod megkapni egy olyan cégtől, ami szinte csak hírből ismeri az általad kiválasztott modellt.) Szóval itt volt ez a 78-as család. A főegységcseréken kívül rutin munka volt a festékező vagy a hajtómű felújítása, az esetlegesen lemerült elem miatti teljes újraprogramozás és még sorolhatnám a jellemző munkákat.

De mi is volt az a trükkös megoldás, amiért az SF-7850-re érdemes külön visszaemlékezni? Abban az időben a fénymásológépek analóg technológiával működtek. A képet fény segítségével olvasták le és juttatták a képalkotó részekre. Ha elég idős vagy, akkor emlékszel rá, hogy ahány oldal készült, annyiszor elhaladt a fény a papír alatt. A dolgok többségét mechanikusan kellett megoldani. A két papírfiókos gépeket jellemzően úgy használták, hogy az egyik helyre az A3-as, míg a másikba az A4-es papírt tették (utóbbit álló helyzetben a rövidebb papír út miatt). Az oldalsó (kézi) adagoló akkor még jellemzően csak egy behúzó lyuk volt, ahova egyszerre 1 lapot lehetett helyezni (külön kiegészítő vásárlásával ennek a kapacitása ha jól emlékszem 50 lapra növelhető volt). Mi történt akkor, ha egy nagyobb (pl. A3) méretű anyagot A4-esre kellett kicsinyíteni? Az A3 lap oldalainak méretaránya megegyezik az A4-ével, viszont az egyik fajta papír álló, míg a másik fekvő helyzetben van a gépben. Ha csak pár lapról volt szó, akkor azt meg lehetett oldani az oldalsó adagolóból, de több lap esetén célszerű átállítani a papírkazettát, hogy az A4-es lapot is fekvő helyzetben vegye fel a gép. Ez persze nem egy nagy dolog (pár mozdulat), de a Sharp alkalmazott egy frappáns megoldást: az A4-es kazettát forgóra tervezte. Ellátta egy olyan szerkezettel, ami az egyik kazettatérben levő A4-es rekeszt képes volt derékszögben oda-vissza forgatni, hogy a papír megfelelő helyzetben legyen.

Ollé! Előbújik a forgó tálca a tengellyel

Nagyszerű gondolat volt, de érdekes módon később egyetlen gépben sem alkalmazták (valószínűleg a forgatás miatti várakozási idő miatt).