Élet a háború után

A II. Világháború után Japán - sok más országhoz hasonlóan - romokban hevert. Megkezdődött a  gyárak, üzemek újjáépítése. A termelés azonban a nyersanyag hiány miatt nehezen indult. A rádió értékesítés se virágzott, hiszen ezekben az években az emberek a megélhetésért küzdöttek és kisebb gondjuk is volt annál, mint hogy ilyen berendezést vásároljanak. A negyvenes évek vége hozott ugyan egy kisebb fellendülést, de ez tiszavirág életű volt. Ennek az időszaknak a legjelentősebb eseménye a Sharp történetében az volt, hogy részvényei 1949-ben megjelentek az oszakai értéktőzsdén.

A recessziótól amúgy is szenvedő országban a hagyományos rádiók értékesítése egyre csökkent, majd gyakorlatilag leállt, mivel ezek az eszközök nem voltak alkalmasak a hamarosan sorra induló kereskedelmi adók frenvenciáinak vételére, így a vásárlók is kivártak. Ennek hatására a klasszikus rádió gyártók közel háromnegyede csődbe ment. A Sharp Corporation is adósságokkal küzdött, részvényeinek értéke folyamatosan csökkent. Ekkor egy külső esemény segítette a vállalat túlélését. 1950-ben kitört a koreai háború, aminek hatására az amerikai hadsereg jelentős megrendelésekkel jelentkezett. Időközben a cég gőzerővel igyekezett megfelelni az új igényeknek is és 1951-ben kijött a "Super Radio Set"-tel. Az eszköz nagyon sikeres lett, a termelés és értékesítés a régi szép időket idézte. A cég így története során immár másodszor állt újra talpra.

A koreai háború megrendeléseket hozott.

A rádiózás (ezen belül elsősorban az URH technológia) terén a '30-as években elkezdett kutatásoknak köszönhetően a következő időszakban a Sharp ismét olyan új területen tudott az elsők között lenni, ami alapjaiban változtatta meg a huszadik század emberének életét. De ez már egy másik történet lesz...

A pipás másológépek

A másológépek eladási toplistáján hagyományosan az A3-as belépőszintű (15-20 lap/perc sebességű egy vagy két papírfiókos) készülékek állnak, így ez a retro rész is ezzel foglalkozik. A már bemutatott Sharp SF-7800-as gépcsalád utódja az SF-2116, 2118, 2020, 2120 majd a 2216, 2218, 2220 fénymásolók által jegyzett vonal volt.

Sharp másológép SF2118 teljes kiépítésben

Bár már lassan mindegyikük legalább minimum 10 éves, néhány kóbor masina még ma is üzemel közülük. Ez volt az analóg kor alkonya. A készülékek elsősorban működési költség terén hoztak jelentős változást. A főegységek (fényhenger, előhívó) élettartama 30.000-ről 50.000, majd 60.000 példányra nőtt, miközben egységáruk csökkent. Ez rendkívül barátságos volt a felhasználóknak, annál kevésbé a szervizeknek. Tipikus jin és jang kapcsolat.

Korszakalkotó nagy fejlesztések ezeknél a másolóknál már nem történtek, hiszen a tervező asztalokon és a laborokban már a digitális masinák prototípusai készültek. Volt azért néhány "apróság". Javítottak a gépek lomha indulásán, amitől az első oldal sokkal hamarabb (mintegy 30%-val gyorsabban) készült el. Alapjaiban megváltozott a papírfelszedő mechanika, felhasználói programok épültek be, mellyel a tulajdonos néhány saját beállítást végezhetett el. Ezek közül a legfontosabb a különféle energiatakarékos állapotok (előfűtéses vagy automatikus kikapcsolás) elérése volt.

A tervezők igyekeztek teljesen zárttá tenni a toner pótlást, ezért a festéktartó tartály tetejét csak akkor lehetett kinyitni az utántöltéshez (egy nyelv kihúzásával), ha arra rá lett helyezve fejjel lefelé az új festék. Ez a megoldás azonban hordozott némi rizikót, mert ha a felhasználó nem volt eléggé körültekintő és az új toner védőfóliáját eltávolította, majd nem húzta ki utána a nyelvet, akkor az egész festék könnyen kiborulhatott.

A technikusaink ezt a családot egyszerűen csak pipás gépeknek nevezték. Ennek oka a fénymásológépek egy jellemző alkatrésze volt. Egy műanyag cső, ami a fényhengeren visszamaradt felesleges festéket szállította a használt festék tartályba. Az előlap lenyitásakor ez az elem az első, amit meglát az ember.

Festék továbbitó pipa

A harmincas évek és a háború

A harmincas évek szinte teljes egészében a rádió jegyében teltek. Hayakawa a hazai eladások mellett nyitott a határon túli piacok felé is, így előbb kereskedelmi megállapodást kötött egy hongkongi kereskedővel, majd pár év múlva saját irodát nyitott Sanghajban. A rádióhallgatók száma folyamatosan nőtt - Japánban ebben az időben már meghaladta az egymilliót is.

A széles line-up egyik gyöngyszeme az 575-ös típus volt,  mely háza fából készült kézi megmunkálással. Az igényes modell még egy fonográfot is tartalmazott.

SHARP 575 Phonoradio

1936-ban elkészült az a szakaszos futószalag rendszer, ami tovább gyorsította a tömegtermelést. Talán nem meglepő, hogy ez volt Japánban az első. Segítségével egy rádió összeszerelésének ideje mindössze 56 (!) másodpercre csökkent.

Szakaszos futószalag rendszer

A következő évben Japán megszállta Mandzsúriát. Az emberek információ éhsége pedig tovább növelte a keresletet a rádiók iránt. Az évtized végére már 5 millió fölé került a japán hallgatók száma. A világháború további lökést adott mind a termelésnek, mind a fejlesztésnek. A hadsereg (ezen belül is elsősorban a légierő) részéről növekvő igény keletkezett a kommunikációs eszközök iránt, így a gyár gyakorlatilag hadi üzemmé vált, termelése elérte az évi 150.000 egységet. A fejlesztés iránya elindult a rövid hullám és az URH irányába, amire külön laboratórium jött létre.