Csillagok útján

A Sharp az 1960-as évek második felében folytatta az expanziót. Létrehozta az európai leányvállalatát hamburgi központtal, ahol kiépítette logisztikai bázisát (Japánból az öreg kontinensre érkező hajószállítmányok ma is ide futnak be). Még ebben az évtizedben megalakult a harmadik tengerentúli leányvállalat is az Egyesült Királyságban. Mindezzel párhuzamosan a luxemburgi tőzsdén is megerősítette jelenlétét, így minden adott volt, hogy erősen megvesse lábát Európában.

A boszorkánykonyhában közben tovább folyt a munka. 1966-ban a mikrohullámú sütők területén fejlesztettek ki egy forradalmi újítást. Ez volt a forgó tálca, amely a Sharp szabadalma.

R-600 az első forgótányéros mikrosütő

Ennél sokkal Izgalmasabb terület volt az elektronikai alkatrész szegmens. 1969-ben kijött a vállalat az optoelektronikában mérföldkőnek számító gallium-arzén alapú fénykibocsátó diódájával. Ezekben az években nyílt verseny folyt. Ki tud kisebb, olcsóbb és energiatakarékosabb alkatrészeket gyártani? A Sharp a fém-oxid alapú félvezetőkben (MOS) hitt, ezért a kutatások ebben az irányban folytak. A cél  egy olyan alacsony energiafogyasztású és a magas integrációs képességű termékcsoport kifejlesztése volt, amit aztán szabadalmaztatnának, majd elkezdenék a chipek saját gyártását és ily módon a versenytársakkal szemben óriási piaci előnyre tennének szert. Az elektronikai evolúciós folyamatot egy új terület igénye is erősítette. Ez volt az űrkutatás. Ne feledjük, 1969-ben már ember járt a Holdon és javában folyt az Apollo-program. A cég stratégiai szerződést kötött ennek egyik hajtóerejével a Rockwell Corporation-nel chipek gyártására.. Az új (ELSI) chip egy 3 négyzetmilliméteres szilícium lapka volt, amin 1875 elemet (diódákat, tranzisztort, ellenállást) tudtak elhelyezni. Mindez 30-40-szer nagyobb intergitást jelentett, mint a korábbi IC-k. A cég egy éven belül a fogyasztói termékeibe is beépítette az új technológiát, így megjelent a Sharp QT-8D Microcompet számológép, mely gyorsasága és kis mérete folytán nagy feltűnést keltett.

Sharp MicroCompet számológép

Ismeretlen vizeken

A Sharp eddigi történetéből már kitűnhetett, hogy milyen komolyan foglalkoznak a kutatás-fejlesztés területével. A folyamatos megújuláshoz nélkülözhetetlen az új technológiák megismerése, bevezetése és erre támaszkodva új termékek létrehozása. Ennek a gondolkodás módnak egyik szép fejezete a 60-as évek. A színes tévék és háztartási elektronikai eszközök területén a Sharp komoly eredményeket és bevételt ért el ekkor, de a háttérben már újra készült valami... Egy fiatal mérnökcsoport a számítógépek és a félvezető technológia területével kezdett foglalkozni. A végső cél az lett, hogy a csapat e két területből kiindulva egy minél kisebb, bárki által könnyen használható elektronikus számoló eszközt fejlesszen ki. Ennek a munkának az eredménye lett  az első japán tranzisztoros asztali számológép az 1964-ben megjelent CS-10A.

Az első japán tranzisztoros számológép a Sharp CS-10A

A berendezés 530 tranzisztort és 2300 diódát tartalmazott. Súlya 25 kg, fogyasztása 90 W volt. A gépben levő tranzisztorok germánium alapúak, mert előállítása jóval alacsonyabb költségű volt, mint a nála már akkor is sokkal megbízhatóbb, de még igen drága szilíciumból készült társaié. A kereslet akkora volt az új termék iránt, hogy a gyár havi 300 darabos termelő kapacitása kevésnek bizonyult. A Sharp ettől kezdve a számológép piac meghatározó vállalatává vált. A fejlesztés rohamléptekkel zajlott. 1965 év végén megjelent a szilícium tranzisztoros CS-20A, amely már a maihoz hasonló billentyűzettel rendelkezett.

Sharp CS-20A számológép

A versenytársak igyekeztek lépést tartani, igaz nem sok sikerrel. 1967-ben a Sharp a világon elsőként már integrált áramkörrel szerelt számológépet jelentetett meg. Ez volt a CS-31A.

A világ első IC alapú számológépe a Sharp CS-31A

A készülékek egyre kisebbek és gyorsabbak lettek, funkciójuk/tudásuk pedig folyamatosan nőtt. Ezekből az ősökből kiindulva Napjainkra négy alszegmens alakult ki: az alapműveletes, az asztali, a tudományos és a szalagos számológépek családja. Ha esetleg nem Sharp számológéped van, a következő vásárlásnál feltétlenül nézd meg ezt a márkát is :)

Fénymásológépek a digitális korszak hajnalán

Hazánkba a digitális Sharp fénymásológépek az ezredforduló előtti évben kezdtek nagyobb tömegben beáramlani. Az analóg-digitális váltás első olvasatra jelentősnek tűnik, pedig a képalkotás nagyobb része  ugyanaz a(z analóg) fénymásológépeknél és a lézernyomtatóknál. A különbség mindössze a folyamat első részében van, mivel a fényhengerre kerülő "elektromos" képet az egyik esetben fény-, míg a másikban lézersugár alkotja. Ennek az elektromos töltésből kialakított képnek a megfestékezése, majd papírra juttatása és rögzítése már mindkét eszköznél azonos technológia szerint zajlik. A digitális másológépek megjelenésükkel helyet követeltek az IT-szektorban, hiszen nyomtatóként, később pedig többek között szkennerként is használhatóak lettek (ugyanakkor jóval alacsonyabb költségen állítottak elő egy oldalt, mint a klasszikus printerek). Mindez persze a nyomtató gyártókat is serkentette és létrejöttek a nyomtató alapú ún. multifunkciós eszközök. De ne szaladjunk ennyire előre...

Az első digitális fénymásológépeknél a Sharp még külön választotta a másolást és nyomtatást. Vagyis az alapgéphez külön kellett (akkor még jellemzően csak PCL) nyomtatókártyát venni, sőt volt olyan alap digitális másológép, amelyet nem lehetett printerré bővíteni.

AR-5015. A3-as digitális fénymásológép
nyomtatási lehetőség nélkül

A digitális fénymásológépek külleme eltért analóg társaitól. A legszembetűnőbb változás a kimeneti részben található. Mivel Japánban az irodák bérleti díja elég magas, ezért a gyártók igyekeztek minden felesleges cm2-t lefaragni az ilyen környezetbe szánt eszközeikből. Így a fénymásológépek a kész másolatokat immár nem egy oldalt kilógó tálcán tárolták, hanem a géptesten belüli üregben (ha úgy tetszik a hasukban). A Sharp A3-as másológépek így kiálló rész nélküliek lettek (lásd a fenti képet), az A4-esek pedig elnyerték a rájuk máig jellemző vasaló formát.

A vasaló formájú A4-es másológépek

A gépek alap mérete is kisebb lett, mert többek között a kicsinyítés-nagyítás immár nem hely igényes mozgatható tükörrendszeren keresztül, hanem szoftveresen történik. Változást hozott a festék utánpótlás is. A tonerek kapacitását jelentősen megnövelték (pl. A4-es másológépeknél 6.500 majd 8.000 példányra, a kisebb A3-as másolónál pedig 15.000 példányra). Az első - környezetvédelmi és hulladék gazdálkodási szempontokat is szem előtt tartó - koncepció szerint ezeket a festéktartályokat a szervizek öt alkalommal újra tudták tölteni gyári kitekkel (pl. AR-120, AR-150, AR-161, AR-200, AR-205 modellek). Ez a refill megoldás rövid elő alatt elhalt, a második generációs gépeknél már a festék egy műanyag tartállyal együtt cserélődött. A másolók szervizanyagainak ára is jóval kedvezőbb lett, mint analóg társaiké. Mivel mindezzel együtt járt a meghibásodások számának jelentős csökkenése, a javító cégek bevételei jelentősen csökkentek. A felhasználók viszont értelemszerűen jól jártak. Alacsonyabb működési költség, tisztább rajzolatú nyomatok, szélesebb nagyítási/kicsinyítési tartomány, újabb funkciók jellemezték az új technológiát. És ez még csak a kezdet volt...

Csodálatos újdonságok futószalagon

Az 1960-as években a korábbi időszakhoz képest az ember csak kapkodta a fejét a technikai újdonságok sokasága miatt. Ezek egyik legfontosabbika a színes televízió volt. Miután 1960-ban megindultak a színes adások Japánban, a nagy szórakoztató elektronikai gyártók azonnal léptek és sorra hozták ki a színes adást visszaadni képes készülékeket. A Sharp első színes tv-je a CV-2101 volt, ami egy átlagember nagyjából 4 évnyi bérének megfelelő összegbe került. Az irány azonban egyértelmű volt: a jövő a színes technológiáé, az ár pedig folyamatosan csökkenni fog. Ebben az időben már tízmillió fölött volt a Japánban üzemelő (fekete és színes) tv-k száma és havonta több százezer új berendezés hagyta el a futószalagokat. 

CV-2101 Az első Sharp színes tv (1960)

A másik igazi újdonság ebben az időszakban a mikrohullámú sütő volt. Japánban a Sharp volt az első cég, amely ilyen készüléket fejlesztett. A ma már természetes konyhai berendezés azokban az időkben nehezen találta az utat a fogyasztókhoz, mert azok a hétköznapi ember számára nehezen megérthető működési elve miatt eleinte tartózkodóan viselkedtek az új eszközzel szemben.

Japán első mikrosütője a Sharp R-10
A piac nehezen fogadta (1962)

Említsünk meg egy harmadik fontos területet is, melyben a cég napjainkig piacvezető. Ez pedig a napelem gyártás. A cég ennek kutatásában úttörő szerepet játszott, így a hatvanas évek első felében már tömeggyártásban tudta előállítani a szolár cellákat. Napjainkban műholdak, világító tornyok, időjárás állomások és hasonló eszközök áramellátását tudják megoldani segítségükkel. 

Napelemmel működő világító bólya Yokohamánál (1963)

 A cég folyamatos fejlődése és a külföldi piacokon való megjelenése szükségessé tette, hogy ne csak kereskedelmi partnerek által, hanem közvetlenül is jelen legyen a számára fontos kereskedelmi helyeken és ezzel a termékeit jobban a helyi igényekhez, szokásokhoz tudja igazítani. Ennek eredményeként 1962-ben  az USA-ban megalakult a Sharp első tengerentúli értékesítési leányvállalata, melyet később további területek követtek (Európa stb...)

A Sharp mindig nagy hangsúlyt fektetett a kutatás-fejlesztés területére, így a már említetteken kívül például az egészségügyben is számos érdekesség fűződik a nevükhöz. Ilyen a röntgen-monitor, az ultrahangos tisztító rendszer vagy pl. egy hordozható elektromos szike. Ezek az eszközök kevéssé ismertek a nagyközönség előtt, azonban az évtized még tartalmazott egy nagy dobást, amiről majd a következő héten mesélek...

Az '50-es évek - az izmosodás évtizede

Az ötvenes évek Japánjában 3 olyan háztartási elektronikai termék volt, ami iránt nagy volt a kereslet. A hűtőszekrény, a mosógép és a televízió. Az utóbbi a Sharp fontos terméke volt, így könnyen meg tudta lovagolni ezt a hullámot. A tv eladások csúcsa a jelenlegi császári pár 1959-es esküvőjének idején volt.

Akihito Koronaherceg és Michiko Shoda esküvője

A növekvő kereslet hatására új összeszerelő üzem épült a háztartási elektronikai eszközök számára. A cég ezzel párhuzamosan megkezdte a független regionális értékesítési leányvállalatok felállítását szerte Japánban. A Sharp mindig törekedett arra, hogy a termékeit fejlett, modern körülmények között állítsa elő. Ennek megfelelően az új üzem a legmodernebb műanyag fröccsöntő berendezéssel rendelkezett és a legnagyobb automata galvanizáló létesítményt nyújtotta Ázsiában.

A cég a fő csapásirány mellett ekkor változatos palettáján számos innovatív termékeket is előállított. Ilyen volt a konyhai sütő, melyet fedéllel láttak el, hogy a füstöt és szag hatásokat csökkentsék, vagy a levegő hűtő, mely föld alatti hideg vizet használt a működéséhez.

KF-650 konyhai sütő fedéllel

 

De említhetnénk az elektromos ventillátort, amit immáron műanyag lapátokkal szereltek, vagy a kisméretű bipoláris kompresszorral ellátott hűtőszekrényt, aminek hatására jelentősen nőtt a tároló hely.

És máris itt állunk a hatvanas évek küszöbén, melyet újabb izgalmas találmányok és termékek fognak jellemezni...

Duplikátor - terminátor

A Sharp analóg fénymásológépek egyik gyöngyszeme az SD2060 duplikátor volt. Ebből a készülékből még nem sajnálták az anyagot. Masszív acélváz tartotta a részegységeket és minden elemén látszott, hogy ezt a gépet valódi munkára tervezték. A súlya megállt 250 kg alatt, ami lehetővé tette, hogy négy ember - kisebb szitkozódások közepette - akár lépcsőkön is felcipelje. Több ilyen fénymásolót adtunk el vagy helyeztünk ki bérletbe, így az átviteltechnika területén mi is szereztünk némi tapasztalatot.

Sharp SD2060 duplikátor

A jószágnak 5 percre volt szüksége a bemelegedésre, de utána már pörgött. Az első másolat 4 másodperc alatt kijött a gépből, ami az 1 méternél hosszabb géptest mellett figyelemre méltó érték. A 60 lap/perc sebességére az akkori fénymásoló szalonok vásárlói is rácsodálkoztak. Az elakadások minimalizálása céljából egy vákuumos technológia szedte fel a papírt a kazettából. A három adagoló 1 db 2000 és 2 db 1000 lapos fiókból állt, így 1 óra folyamatos működés közben se kellett újratölteni. A gépeink 3-4 millió példányt is elfutottak. A kezelői rész az LCD kijelzővel a másológép teljes hosszában húzódott és egy sor intelligens dolgot tartalmazott. A másológépeink végén egy 20 rekeszes tűzős szorter fogadta a kész másolatokat.

Utólag visszagondolva a Sharp analóg fénymásológépek egyik legstabilabb modellje volt. Az utolsó egyedünk sokáig pihent az üzletünk ügyfélterében. Már digitális masinákkal dolgoztunk, de néha bekapcsoltuk egy-egy nagyobb munkára a terminátort is. Amikor telephelyet váltottunk, már nem volt helye, így fájó szívvel elbúcsúztunk a monstrumtól.

Amikor a világ még közelebb kerül hozzád

Korábbi posztokban már körbejártuk, hogy a Sharp az 1930-as évektől milyen tapasztalatokat szerzett a rádiófrekvenciás technológia valamint a tömeggyártás terén. Így amikor megjelent egy olyan új termék, amely ezen a két területen szerzett jártasságot igényelt, nem volt kérdés, hogy a Sharp egy újabb sikerre ítélt termékkel fogja bővíteni a palettáját. A rádiók elhozták az embereknek a hírek gyors terjesztését, az élő közvetítések pedig részben átélhetővé is tettek egyes eseményeket. Az új eszközzel mellé társított mozgó kép pedig szinte megérinthetővé tette otthonunkban a távoli világokat. Igen, a televízióról van szó. A Sharp 1951-ben megalkotta első prototípusát, mely az első Japánban gyártott televízió volt. Két év múlva megjelent a piacon a TV3-14T készülékével.

TV3-14T az első Sharp televízió (1953)

Mivel ebben az évben (1953) elindult az első japán kereskedelmi csatolna is - mely napi 4 órás műsort sugárzott - a televíziók iránti igény hónapról hónapra nőtt. A cég januárban még csak 15 készüléket állított elő, de ez a szám az év végére már havi 500 darabra kúszott fel. A berendezés kezdeti ára elég borsos volt, egy átlagember 2-3 éves fizetésének megfelelő összeget is kitett. Ezért a készülékeket ekkor még elsősorban nem a családok, hanem azon helyek üzemeltetői vásárolták, ahol sok ember megfordult és a tv-től a forgalmuk fellendülését várták (szórakozó helyek, szállodák stb.). Ezek a készülékek jellemzően 17 colosak voltak (ha most asztali pc előtt ülve olvasod e sorokat, akkor a monitorod valószínűleg 19 colos vagy nagyobb). 

Azzal a szándékkal, hogy a televízió minél több háztartásba eljusson, a Sharp - elemezve a japán lakások méreteit és a fizetőképes keresletet - úgy döntött, hogy a 17 helyett inkább 14 inches berendezéseket fog tömegesen gyártani. Ezzel az ötlettel a cég rövid idő alatt 60%-os piaci részesedést szerzett a teljes japán piacból és a 14 col lett sok éven át a hagyományos televízió méret. A következő években bekövetkező gazdasági fellendülés magával húzta a tv ipart is. Havonta immár 5000 darab egység jött le a Sharp gyártói futószalagjáról. A népek pedig vitték, mint a cukrot...