Hazánkba a digitális Sharp fénymásológépek az ezredforduló előtti évben kezdtek nagyobb tömegben beáramlani. Az analóg-digitális váltás első olvasatra jelentősnek tűnik, pedig a képalkotás nagyobb része ugyanaz a(z analóg) fénymásológépeknél és a lézernyomtatóknál. A különbség mindössze a folyamat első részében van, mivel a fényhengerre kerülő "elektromos" képet az egyik esetben fény-, míg a másikban lézersugár alkotja. Ennek az elektromos töltésből kialakított képnek a megfestékezése, majd papírra juttatása és rögzítése már mindkét eszköznél azonos technológia szerint zajlik. A digitális másológépek megjelenésükkel helyet követeltek az IT-szektorban, hiszen nyomtatóként, később pedig többek között szkennerként is használhatóak lettek (ugyanakkor jóval alacsonyabb költségen állítottak elő egy oldalt, mint a klasszikus printerek). Mindez persze a nyomtató gyártókat is serkentette és létrejöttek a nyomtató alapú ún. multifunkciós eszközök. De ne szaladjunk ennyire előre...
Az első digitális fénymásológépeknél a Sharp még külön választotta a másolást és nyomtatást. Vagyis az alapgéphez külön kellett (akkor még jellemzően csak PCL) nyomtatókártyát venni, sőt volt olyan alap digitális másológép, amelyet nem lehetett printerré bővíteni.
 | |
| AR-5015. A3-as digitális fénymásológép nyomtatási lehetőség nélkül |
A digitális fénymásológépek külleme eltért analóg társaitól. A legszembetűnőbb változás a kimeneti részben található. Mivel Japánban az irodák bérleti díja elég magas, ezért a gyártók igyekeztek minden felesleges cm2-t lefaragni az ilyen környezetbe szánt eszközeikből. Így a fénymásológépek a kész másolatokat immár nem egy oldalt kilógó tálcán tárolták, hanem a géptesten belüli üregben (ha úgy tetszik a hasukban). A Sharp A3-as másológépek így kiálló rész nélküliek lettek (lásd a fenti képet), az A4-esek pedig elnyerték a rájuk máig jellemző vasaló formát.
 |
| A vasaló formájú A4-es másológépek |
A gépek alap mérete is kisebb lett, mert többek között a kicsinyítés-nagyítás immár nem hely igényes mozgatható tükörrendszeren keresztül, hanem szoftveresen történik. Változást hozott a festék utánpótlás is. A tonerek kapacitását jelentősen megnövelték (pl. A4-es másológépeknél 6.500 majd 8.000 példányra, a kisebb A3-as másolónál pedig 15.000 példányra). Az első - környezetvédelmi és hulladék gazdálkodási szempontokat is szem előtt tartó - koncepció szerint ezeket a festéktartályokat a szervizek öt alkalommal újra tudták tölteni gyári kitekkel (pl. AR-120, AR-150, AR-161, AR-200, AR-205 modellek). Ez a refill megoldás rövid elő alatt elhalt, a második generációs gépeknél már a festék egy műanyag tartállyal együtt cserélődött. A másolók szervizanyagainak ára is jóval kedvezőbb lett, mint analóg társaiké. Mivel mindezzel együtt járt a meghibásodások számának jelentős csökkenése, a javító cégek bevételei jelentősen csökkentek. A felhasználók viszont értelemszerűen jól jártak. Alacsonyabb működési költség, tisztább rajzolatú nyomatok, szélesebb nagyítási/kicsinyítési tartomány, újabb funkciók jellemezték az új technológiát. És ez még csak a kezdet volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése