Ismeretlen vizeken

A Sharp eddigi történetéből már kitűnhetett, hogy milyen komolyan foglalkoznak a kutatás-fejlesztés területével. A folyamatos megújuláshoz nélkülözhetetlen az új technológiák megismerése, bevezetése és erre támaszkodva új termékek létrehozása. Ennek a gondolkodás módnak egyik szép fejezete a 60-as évek. A színes tévék és háztartási elektronikai eszközök területén a Sharp komoly eredményeket és bevételt ért el ekkor, de a háttérben már újra készült valami... Egy fiatal mérnökcsoport a számítógépek és a félvezető technológia területével kezdett foglalkozni. A végső cél az lett, hogy a csapat e két területből kiindulva egy minél kisebb, bárki által könnyen használható elektronikus számoló eszközt fejlesszen ki. Ennek a munkának az eredménye lett  az első japán tranzisztoros asztali számológép az 1964-ben megjelent CS-10A.

Az első japán tranzisztoros számológép a Sharp CS-10A

A berendezés 530 tranzisztort és 2300 diódát tartalmazott. Súlya 25 kg, fogyasztása 90 W volt. A gépben levő tranzisztorok germánium alapúak, mert előállítása jóval alacsonyabb költségű volt, mint a nála már akkor is sokkal megbízhatóbb, de még igen drága szilíciumból készült társaié. A kereslet akkora volt az új termék iránt, hogy a gyár havi 300 darabos termelő kapacitása kevésnek bizonyult. A Sharp ettől kezdve a számológép piac meghatározó vállalatává vált. A fejlesztés rohamléptekkel zajlott. 1965 év végén megjelent a szilícium tranzisztoros CS-20A, amely már a maihoz hasonló billentyűzettel rendelkezett.

Sharp CS-20A számológép

A versenytársak igyekeztek lépést tartani, igaz nem sok sikerrel. 1967-ben a Sharp a világon elsőként már integrált áramkörrel szerelt számológépet jelentetett meg. Ez volt a CS-31A.

A világ első IC alapú számológépe a Sharp CS-31A

A készülékek egyre kisebbek és gyorsabbak lettek, funkciójuk/tudásuk pedig folyamatosan nőtt. Ezekből az ősökből kiindulva Napjainkra négy alszegmens alakult ki: az alapműveletes, az asztali, a tudományos és a szalagos számológépek családja. Ha esetleg nem Sharp számológéped van, a következő vásárlásnál feltétlenül nézd meg ezt a márkát is :)

Fénymásológépek a digitális korszak hajnalán

Hazánkba a digitális Sharp fénymásológépek az ezredforduló előtti évben kezdtek nagyobb tömegben beáramlani. Az analóg-digitális váltás első olvasatra jelentősnek tűnik, pedig a képalkotás nagyobb része  ugyanaz a(z analóg) fénymásológépeknél és a lézernyomtatóknál. A különbség mindössze a folyamat első részében van, mivel a fényhengerre kerülő "elektromos" képet az egyik esetben fény-, míg a másikban lézersugár alkotja. Ennek az elektromos töltésből kialakított képnek a megfestékezése, majd papírra juttatása és rögzítése már mindkét eszköznél azonos technológia szerint zajlik. A digitális másológépek megjelenésükkel helyet követeltek az IT-szektorban, hiszen nyomtatóként, később pedig többek között szkennerként is használhatóak lettek (ugyanakkor jóval alacsonyabb költségen állítottak elő egy oldalt, mint a klasszikus printerek). Mindez persze a nyomtató gyártókat is serkentette és létrejöttek a nyomtató alapú ún. multifunkciós eszközök. De ne szaladjunk ennyire előre...

Az első digitális fénymásológépeknél a Sharp még külön választotta a másolást és nyomtatást. Vagyis az alapgéphez külön kellett (akkor még jellemzően csak PCL) nyomtatókártyát venni, sőt volt olyan alap digitális másológép, amelyet nem lehetett printerré bővíteni.

AR-5015. A3-as digitális fénymásológép
nyomtatási lehetőség nélkül

A digitális fénymásológépek külleme eltért analóg társaitól. A legszembetűnőbb változás a kimeneti részben található. Mivel Japánban az irodák bérleti díja elég magas, ezért a gyártók igyekeztek minden felesleges cm2-t lefaragni az ilyen környezetbe szánt eszközeikből. Így a fénymásológépek a kész másolatokat immár nem egy oldalt kilógó tálcán tárolták, hanem a géptesten belüli üregben (ha úgy tetszik a hasukban). A Sharp A3-as másológépek így kiálló rész nélküliek lettek (lásd a fenti képet), az A4-esek pedig elnyerték a rájuk máig jellemző vasaló formát.

A vasaló formájú A4-es másológépek

A gépek alap mérete is kisebb lett, mert többek között a kicsinyítés-nagyítás immár nem hely igényes mozgatható tükörrendszeren keresztül, hanem szoftveresen történik. Változást hozott a festék utánpótlás is. A tonerek kapacitását jelentősen megnövelték (pl. A4-es másológépeknél 6.500 majd 8.000 példányra, a kisebb A3-as másolónál pedig 15.000 példányra). Az első - környezetvédelmi és hulladék gazdálkodási szempontokat is szem előtt tartó - koncepció szerint ezeket a festéktartályokat a szervizek öt alkalommal újra tudták tölteni gyári kitekkel (pl. AR-120, AR-150, AR-161, AR-200, AR-205 modellek). Ez a refill megoldás rövid elő alatt elhalt, a második generációs gépeknél már a festék egy műanyag tartállyal együtt cserélődött. A másolók szervizanyagainak ára is jóval kedvezőbb lett, mint analóg társaiké. Mivel mindezzel együtt járt a meghibásodások számának jelentős csökkenése, a javító cégek bevételei jelentősen csökkentek. A felhasználók viszont értelemszerűen jól jártak. Alacsonyabb működési költség, tisztább rajzolatú nyomatok, szélesebb nagyítási/kicsinyítési tartomány, újabb funkciók jellemezték az új technológiát. És ez még csak a kezdet volt...