Egy sokat megért fénymásológép család

Számomra az első olyan fénymásológép, amivel komolyabb intézményeket (akár polgármesteri hivatalokat, iskolákat) is meg lehetett keresni, a SHARP SF-78xx család volt, mely három tagból állt. Ezek rendre az egy papírfiókos SF-7800, a két fiókos és nálunk viszonylag ritka SF-7830 és a szintén két fiókos, de mellette egy furmányos technikai megoldással is ellátott SF-7850-es modellek voltak. Testes házuk elől ívelt volt, ami a kor készülékei között már-már kihívó dizájnt jelentett.

SHARP SF-7850 fénymásológép az ívelt előlappal

 A jószágok kicsit lomhák voltak a startnál, mert kellett nekik jó 10 másodperc az első másolat elkészültéig, de utána felpörögtek, mint egy gőzmozdony a maguk 15 lap/perces sebességére. Ez abban a korban egy teljesen korrekt tempó volt. A masinákat nagyjából 300-500 ezer oldal élettartamra tervezték, de volt olyan ügyfelünk, aki majdnem egymillió példányig hajtotta. Nagyon sok ilyen gépet adtunk el, így a technikusaink kiismerték a modell összes titkát. (Ha egyszer fénymásológépet veszel, jól nézd meg az eladó céget és annak szervizét. Hidd el, nagyon nem mindegy, hogy egy típusból valaki 3, 30 vagy 300 egyedet látott. A javítási finomságokat - ami a leendő géped élettartamát jelentősen megnöveli - sose fogod megkapni egy olyan cégtől, ami szinte csak hírből ismeri az általad kiválasztott modellt.) Szóval itt volt ez a 78-as család. A főegységcseréken kívül rutin munka volt a festékező vagy a hajtómű felújítása, az esetlegesen lemerült elem miatti teljes újraprogramozás és még sorolhatnám a jellemző munkákat.

De mi is volt az a trükkös megoldás, amiért az SF-7850-re érdemes külön visszaemlékezni? Abban az időben a fénymásológépek analóg technológiával működtek. A képet fény segítségével olvasták le és juttatták a képalkotó részekre. Ha elég idős vagy, akkor emlékszel rá, hogy ahány oldal készült, annyiszor elhaladt a fény a papír alatt. A dolgok többségét mechanikusan kellett megoldani. A két papírfiókos gépeket jellemzően úgy használták, hogy az egyik helyre az A3-as, míg a másikba az A4-es papírt tették (utóbbit álló helyzetben a rövidebb papír út miatt). Az oldalsó (kézi) adagoló akkor még jellemzően csak egy behúzó lyuk volt, ahova egyszerre 1 lapot lehetett helyezni (külön kiegészítő vásárlásával ennek a kapacitása ha jól emlékszem 50 lapra növelhető volt). Mi történt akkor, ha egy nagyobb (pl. A3) méretű anyagot A4-esre kellett kicsinyíteni? Az A3 lap oldalainak méretaránya megegyezik az A4-ével, viszont az egyik fajta papír álló, míg a másik fekvő helyzetben van a gépben. Ha csak pár lapról volt szó, akkor azt meg lehetett oldani az oldalsó adagolóból, de több lap esetén célszerű átállítani a papírkazettát, hogy az A4-es lapot is fekvő helyzetben vegye fel a gép. Ez persze nem egy nagy dolog (pár mozdulat), de a Sharp alkalmazott egy frappáns megoldást: az A4-es kazettát forgóra tervezte. Ellátta egy olyan szerkezettel, ami az egyik kazettatérben levő A4-es rekeszt képes volt derékszögben oda-vissza forgatni, hogy a papír megfelelő helyzetben legyen.

Ollé! Előbújik a forgó tálca a tengellyel

Nagyszerű gondolat volt, de érdekes módon később egyetlen gépben sem alkalmazták (valószínűleg a forgatás miatti várakozási idő miatt).

Menedzserkalkulátor - a kihalt állatfajta

A mobiltelefonok elterjedése előtt is volt az emberfiának baráti köre, azoknak telefonszáma és egyéb fontos adata (születésnap stb.). Ezeket elsősorban "papírprocesszoron" (hogy értsd is: noteszben) tárolták. Ami persze előbb-utóbb betelt, nehézkes volt benne keresni, egy idő után tele volt lehúzott részekkel, egyszóval mai szemmel nem az igazi megoldás volt. Az elektronika térhódítása ezt a területet is elérte: megjelentek a kis méretű adatbankok. Nagyjából 8x15 cm méretű és 1 centi vastag kis eszközök voltak 16-128 KB memóriával, normális QWERTY billentyűzettel. A butábbakat telefonregiszternek, a többséget pedig menedzserkalkulátornak hívtuk. A kijelzőjük 2-4 soros mono LCD, ami később a gép méretével és a kijelző felbontásával együtt nőtt. A hazai piacon a Sharp piacvezető volt, mellette a Casio tudott még labdába rúgni.

Sharp ZQ2250 menedzserkalkulátor

A kütyük legfontosabb funkciói az alábbiak voltak:

• Telefon. Név, telefonszám, cím mentésére volt jó és esetleg egyéb kiegészítő mezőket is létre lehetett hozni
• Memo. Általános szöveges adatnak
• Óra ébresztéssel
• Számológép
• Határidőnapló riasztással
• Ünnepek, szülinapok

Ugye ismerős funkciók? Ma már szinte minden mobiltelefon tartalmazza ezeket - hát többek között ezért tűnt el az üzletek polcairól.

A komolyabb kalkulátorok PC-kapcsolati lehetőséggel rendelkeztek az adatok archiválása és szerkesztése céljából. Volt olyan széria (IQ-xxxx), amibe kiegészítő kártyákat lehetett tenni. Ez lehetett pl. memóriabővítés, játék, dictionary stb.. Az egyik leghasznosabb funkciója ezen készülékeknek a globális keresés volt: a bepötyögött adatrészletet az összes funkció összes mezőjében kereste. Így ha nem jutott eszedbe valakinek a pontos neve, csak abból egy töredék, vagy csak arra emlékeztél, hogy a telefonszámában van két db 1-es egymás mellett, azt is megtalálta. Egyszerű dolog és jellemző a Sharp felhasználóbarát felfogására.

A termékcsaládot folyamatosan fejlesztette a Sharp, különösen annak csúcstermékét, amely hamarosan Japán legnépszerűbb PDA-ja lett. Linux operációs rendszer, érintőképernyős kijelző, kézírás felismerés, modem és fax, beépített HDD, színes kijelző jellemezték a fejlődés útját. Mindez 15 évvel ezelőtt, messze megelőzve korát. Ennek a szériának a neve a Zaurus volt, amellyel bár valószínűleg az erőt akarták szimbolizálni, végül inkább a termékcsoport jövőjét jelezte előre. A menedzserkalkulátorok azonban továbbra is itt élnek közöttünk csak kicsit átalakultak: beleintegrálódtak a telefonjainkba és egyéb "okos" készülékeinkbe...

Szól a rádió

Miután Osaka egyik bevásárló központjában vásárolt egy rádiót, Tokuji Hayakawa számára világossá vált, hogy az Ever Sharp Pencil után mi lesz cége következő sikerterméke. Az 1920-as évek közepén járunk. Az információ áramlását a világ fejlett részein már forradalmasította a rádió, hiszen a hír pillanatok alatt tömegekhez tudott célba érni szemben az írott médiával. Tokuji Hayakawa és csapata - bár az elektromosságról és a rádió működéséről nem nagyon voltak előzetesen ismereteik - megpróbáltak saját kezűleg összerakni egy ilyen szerkezetet. A próbálkozásokat siker koronázta és elkészült az első japán detektoros (kristály) rádió.

Az első japán detektoros rádió

Japánban 1925-ben kezdte sugárzását az első adó, így talán nem meglepő, hogy eddig a készülékeket a rádiózásban előrébb járó Egyesült Államokból importálták. A tömeggyártás Japánban is megindult. Három év alatt a rádiók száma tízszeresére nőtt.
A cég a termékét először egyszerűen Kristály Rádiónak nevezte (aminek oka valószínűleg az lehetett, hogy ekkor a  készülékek demodulátora egy - pirit - kristályhoz szorított acéltűből álló dióda volt), amit később átneveztek Sharp Rádiónak. A termelés fokozódott, hamarosan havi 10.000 egység hagyta el az üzemet. A cég folyamatosan fejlesztett, így  újabb és újabb modellek születtek.

Sharp Dyne vákumcsöves rádió

Japánban a Sharp és a Rádió szavak egymás szinonimáivá váltak és megkezdődött az export is a közelebbi nagy célpiacokra (India, Kína).

Tragédia

Tokuji Hayakawa cége az 1920-as évek elején szépen növekedett. A dolgozók létszáma elérte a 200 főt, újabb üzem létesült, egyszóval minden rózsásnak tűnt... 1923 szeptember 1-én azonban szörnyű dolog történt. Japán elszenvedte történetének egyik legnagyobb természeti csapását. A Nagy Kanto Földrengés során Tokióban és környékén közel 140.000 ember vesztette életét - köztük Tokuji Hayakawa felesége és gyermekei. A gyár is megsemmisült. Minden, amit évekig épített, dédelgetett (család, vállalkozás) odaveszett.

Nagy Kanto Földrengés 1923. szeptember 1.

 A tragédia után Osakába költözött, ahol ismét felépítette üzemét és vállalkozását, mely egy év múlva már újra működött. A mai napig ebben a városban van a Sharp Corporation központja.